Mindenki „Szabó úr”-a már a kezdetektől velünk volt. Báboskodott a szervezet megalakulásánál, majd évtizedeken át munkatársként erősítette a Caritas csapatát. Aktív maradt egészen a legutolsó időkig, illetve amíg az egészségügyi állapota megengedte, de még azt követően is telefonon konzultált, szervezte és segítette a munkatársak tevékenységét.
Eleinte a Caritas gazdasági részlegén tevékenykedett, részt vett a termelői munka irányításában amikor a forradalom utáni években a Caritas szervezetnek apró szódavíz-palackozó és száraztészta gyártó üzemei, valamint malmai voltak, majd évekig az áru-válogatói részleg munkáját tartotta kézben. A jelenlegi legrátermettebb alkalmazottjaink közül többet is ő tanított be. Az utóbbi években már a szociális részlegen fejtette ki tevékenységét. Ő volt a Caritas katasztrófa-elhárítási segélyprogramjának a vezetője, emellett ő koordinálta a használt ruhák begyűjtését a lakosságtól, és ő tartotta a kapcsolatot a vidéki önkormányzatokkal a ruha-adományok kiosztása végett.
Sokoldalú és precíz munkatárs volt. A Caritas közösségének oszlopos tagja, aki mindig véghez vitte a rábízott feladatot. Többezer szegény az ő közreműködésének köszönheti, hogy éveken át segélyeket kapott.
Emlékezetünkben örökké éni fog alakja, ahogy mindig ingben és aktatáskával a kezében járt-kelt az irodák között és a raktáraknál, s nem haladt el úgy senki mellett, hogy hozzá ne szólt volna néhány kedves szót, vagy meg ne eresztett volna egy régivágású viccet.
Hálásak vagyunk neki sokoldalú, mindig becsületes szolgálatáért, a rászorulók közt és a roma közösségekben végzett munkájáért, valamint azért, hogy alapító tagként mindig szem előtt tartotta a Caritas szervezet előrehaladását. Hálásak vagyunk azért az ajándékért, amit a Jóisten az Ő személyében a Caritas-nak adott.
Nyugodjon békében Szabó úr!
