Több mint 30 éves kapcsolatot ápolt a nagyváradi Caritasszal és más romániai segélyszervezettel. Annak idején Tempfli József püspöknél szálltak meg, amikor Romániába látogattak férjével. Később Böcskei László megyéspüspökkel is folytatódott a jó kapcsolat. Több helyi és nemzetközi csoporttal együttműködve küldött segélyszállítmányokat – többek közt a nőszövetséggel és Bruder Klaus plébániai csoporttal, ahol fiatalokkal foglalkozott.

Támogatója volt a nagyváradi gyermekkórháznak, ahol Kecskeméi doktorral ápolt jó kapcsolatot – a rendszerváltás után, amikor semmi nem volt, és minden apró segítség nagyon sokat jelentett, kórházi ágyakat es tejport szerzett a beteg gyermekeknek. Bútorokkal és eszközökkel támogatta még a Bihar megyei tűzoltóságot, a sérülteket és fogyatékosokat is felkarolta, kerekesszékeket és segédeszközöket biztosítva számukra. A Mallersdorfi nővérekkel is jó kapcsolatot ápolt. Temesváron és Brassóban idősek és sérült emberek részére fenntartott otthont támogatott. Körutakat szervezett turistáknak és tisztségviselőknek, hogy az országot megismertesse és megszerettesse a külföldiekkel. Nagyon szerette Romániát, az embereket és a tájat egyaránt. Utazásairól kiváló cikkeket írt a német sajtó számára, ami által új kapcsolatokat épített és új támogatókat szerzett a Váradi egyházmegyének. Rendszeresen karácsonyi élelmiszer csomagokat gyűjtött a Caritas ellátottjai részére, a Német Demokrata Fórummal is szoros kapcsolatot tartott és rengeteg oktatóanyagot biztosított a németül tanulók részére Bihar megyében. A segélyszállítmányokat gyakran elkísérte. Amíg egészségi állapota engedte évente kétszer-háromszor is meglátogatott bennünket.

Irmgard Rösch asszony 1934 június 16-án született, gyermekként élte át a világháború borzalmait és a nélkülözést, innen származott elhivatottsága, hogy egész későbbi életében a betegeket és rászorulókat támogassa. A segélyezés számára családi ügy volt. 1957-ben házasodott meg, férje Hans a tűzoltóságnál volt tisztségviselő, több gyermekük született.

Az 1989-es forradalom után látogatott el először Romániába, egy véletlen folytán. Egy újságírót helyettesítve kísért el egy segélyszállítmányt Romániába és útjáról beszámolót írt. Az élmény akkora hatással volt rá, hogy állandó önkéntes lett, és hamarosan férjét és gyermekeit is bevonta a jótékony tevékenységbe. Egyik fiuk például, egy mesterember csoporttal közösen, saját kezűleg újította fel a Szent József Központ kápolnájának tetőszerkezetét. 1991-ben alapító tagja volt a Freundeskreis Villingen-Schwenningen-nek, melynek két évvel később a vezetője lett. Férje, Hans 2015-ös elhalálozása óta egyedül vezette a segélyszervezetet.

2001 májusában a Villingen-Schwenningen önkormányzat becsületkereszttel tűntette ki munkásságáért. 2015-ben a nagyváradi püspökség érdemérmét kapta meg a Caritas fennállásának 25ik jubileumán. Megkapta még emellett a Freiburgi érsekség érdemérmét.

Legutóbb tavaly októberben találkozhattunk vele. Az otthonában látta vendégül a Caritas küldöttségét. Megmutatta nekünk, hogy az általa vezetett önkéntes csoport milyen jól szervezett munkával gyűjti, csomagolja és küldi el a segélyszállítmányokat a Váradi egyházmegyébe. Egészsége már hanyatlásnak indult, de ugyanolyan ragyogó szemmel, derűs mosollyal és biztos kézzel irányította a munkát, mint amikor három évtizeddel korábban megismertük.

Elmondta nekünk, hogy esze ágában sem állt visszavonulni, és utolsó leheletéig folytatni szándékozott a jótékonysági munkát. Így is történt. Tevékenységével megszámlálhatatlan ember életét tette jobbá.

Nyugodjék békében Rösch asszony! A Caritas Catolica csapata sosem feledi!