Mindenki Imre-bácsija 1951. november 21-én született Gálospetriben, iskoláit is ott végezte. Nagyon fiatalon, mindössze tizennyolc évesen került fel Nagyváradra, ahol főállásban a „Lemnul” állami faipari vállalatnál kezdett dolgozni 1969-től, mellékállásban pedig a római katolikus püspökség és a bazilika szolgálatába állt, asztalosmunkát vállalva. Egyike volt a Caritas legrégebbi munkatársainak. Már boldog emlékű Matos Ferenc atya idejében dolgozni kezdett segélyszervezetünknek 1990-ben, majd 1999-től egészen az utolsó időkig Rajna József atya mellett is hűségesen tevékenykedett. Volt időszak amikor feleségével Icával, és fiával Zsolttal mindhárman egyidejűleg a Caritas kötelékében dolgoztak. Így nemcsak képletesen, hanem gyakorlatilag is alappillérei voltak a Caritas nagy családjának.
Szolgálatkészsége nem ismert határokat, sohasem mondott nemet a rá bízott feladatokra, amelyeket legjobb tudása szerint és szívét-lelkét beleadva végzett el. Számtalan ablakot készített a Kanonok-soron egykor működött diákinternátus számára, hogy a gyerekek ne legyenek huzatban, és télen ne fázzanak, emellett a Szent Márton Idősek Otthona valamint a Szent József Központ épületeihez is sok asztalosmunkát végzett. A Caritas által adományba kapott bútorok összeállítását és szükség szerinti kijavítását is ő vállalta. „A Caritas munkáját tevékenységével előre vitte. Számíthattunk arra, hogy ami rá volt bízva, az becsületesen el is lesz végezve” – emlékszik vissza Rajna József kanonok, Caritas igazgató.
Példás embersége mutatkozott meg egy emlékezetes alkalommal amikor a Caritas jótékonysági gyógyszertárja részére állított össze egy polcsort. A munkát vállvetve végezte kiemelt holland támogatónkkal, Herman Willemsennel. Bár egymás anyanyelvét nem beszélték, a kiváló szakmaértés és gesztusok révén mégis tökéletesen kommunikáltak, szavak nélkül is. Az együttműködés mementójaként Imre bácsit elismerésben is részesítette a Willemsen-család – egy Caritas-emblémával gravírozott, egyedi svájci karórát adományoztak neki, aminek később csodájára járt az egész szervezet. Az átadási rendezvényen Böcskei László megyéspüspök és a Caritas vezetősége is jelen volt.
„Nagyon szavatartó ember volt, aki mindig kreatív megoldásokkal rukkolt elő, ha bármilyen probléma adódott. Bár nem beszéltünk egy nyelvet, de kiválóan megértettük egymást. Mindig emlékezni fogok lovagias mozdulatára ahogy kézcsókkal köszönött” – idézi fel Coby Willemsen hollandiából.
A csatolt képekkel köszöntjük mi is utoljára szeretett Imre bácsit, a Caritas emblematikus asztalosát. Béke poraira.