Ebből a rendhagyó alkalomból részesítette érdem-oklevelekben a Szent Erzsébet Idősotthonba látogató csapatot Böcskei László római katolikus megyéspüspök és Rajna József kanonok, a Caritas Catolica igazgatója. Meghitt pillanatok voltak ezek mindenki számára, melyek lehetőséget adtak a hálaadásra és a közös emlékezésre. A Freundeskreis Villingen-Schwenningen egyike a Caritas legrégebbi és legkitartóbb támogatónak, akik rendszeresen ellátnak bennünket az idősek és betegek gondozásához szükséges anyagokkal, valamint anyagi és tárgyi javakkal támogatják a szociális tevékenységek széles spektrumát, az idősotthonoktól, az otthoni beteggondozáson át a szegénykonyháig. Évtizedek óta adományokat és használt termékeket gyűjtenek egyházközségükben, melyeket rendszeres humanitárius szállítmányokkal küldenek el romániai partnerszervezeteikhez. Azon ritka szponzoraink közé tartoznak, akik nemcsak távolból támogatnak, hanem rendszeresen meglátogatnak minket, tájékozódnak reális igényeinkről és személyes kapcsolatra alapozva igyekeznek segíteni, ahol csak tudnak. Teljes vállszélességgel mellettünk álltak a pandémia idején is, amikor drága légtisztító berendezésekkel és egyéb védőfelszerelésekkel támogatták csapatunkat, hogy ez által biztosíthassuk a szociális tevékenység kontinuitását.
A kezdetekre visszaemlékezve Irmgard Rösch asszony elmesélte, hogy először újságíróként csatlakozott egy Romániába tartó segélyszállítmányhoz 1991-ben, és az ott tapasztaltak akkora hatással voltak rá, hogy a következő humanitárius útra már a férjét is elcsalta magával. „Eleinte egy nagyváradi orvos, Corbu doktor segített a határátkelésben, később rajta keresztül megismertük Kecskeméti doktort és az általa vezetett gyermekklinikát kezdtük el támogatni, valamint a stadion melletti nagy árvaházat. Rengeteg nyomorral találkoztunk, és láttuk, hogy sok helyen kell a segítség. Ezért miután haza utaztunk a férjemmel, létrehoztunk egy alapítványt, ami azóta is működik, és igyekeztünk célirányosan gyűjteni adományokat” – emlékezett vissza.
Mikor motivációjáról kérdeztük Rösch asszony elmondta, hogy több mint három évtized alatt soha nem érezte tehernek vagy lemondásnak a jótékony célú munkát. „Ha ember megtanulja félre tenni saját önös érdekeit, és elkezd önzetlenül, mások javára cselekedni, akkor meg fogja tapasztalni a valódi isteni gondviselést, és meglátja, hogy még többet kap vissza az élettől” – fogalmazott. A német támogató, aki a kilencvenes évek óta rengeteg pozitív változás szemtanúja és egyben elősegítője volt Nagyváradon és az országban, mindvégig hitbéli meggyőződésből cselekedett, s igyekezett aktív szerepet vállalni, nem csak az alapítványánál, hanem a helyi plébániai közösség életében is. Mint hangsúlyozta a jótékonyságot bárki élete fő témájául választhatja, akár fiatal kortól is, mert rengeteg örömben és elégtételben lesz része, ha ezen az úton halad. „A lényeg, hogy az ember szíve benne legyen abban, amit csinál” –tette hozzá Rösch asszony, aki egyébként épp 89-ik születésnapját ünnepelte, és esze ágában sincs visszavonulni, hiszen amíg csak ereje engedi, folytatni kívánja mások megsegítését. Ehhez kívánunk neki jó egészséget és Isten áldását.
