M. Renate nővér, polgári nevén Elisabeth Meier, 1942. október 29-én született a regensburgi járásban található Kreuth településén, Németországban, egy mélyen vallásos katolikus gazdálkodó családban. 1956-ban belépett a mallersdorfi kolostorba, ahol középiskolai tanulmányait is folytatta, majd óvónői képesítést szerzett. Életét a nevelés és a gyermekek segítése iránti elkötelezettség jellemezte, amellyel a Müncheni Mariä Heimsuchung óvodában kezdte munkáját.
1990-ben, a politikai változásoknak köszönhetően, a mallersdorfi rend tagjai ismét tevékenykedhettek Romániában, amit M. Renate nővér is nagy lelkesedéssel fogadott. 1993-ban érkezett meg Székelyudvarhelyre, ahol hátrányos helyzetű gyermekek óvodájában dolgozott. Magyarul is megtanult, és hamarosan elismert segítője lett a közösségnek. Később Szépvizen dolgozott, ahol új gyermekotthon építésében vállalt fontos szerepet, és 16 árvagyermeket választott ki, akik bekerülhettek az új otthonba. Miután az intézmény működése stabilizálódott, visszatért Székelyudvarhelyre, ahol a fiatal apácákat segítette elköteleződésük folyamatában.
1999-ben Nagyváradon vette át egy új intézmény vezetését, amely mozgáskorlátozott gyermekek óvodáját, szegénygondozást, és egy utazási központot foglalt magában a Romániába látogató rendtársak számára. Ezzel új fejezet kezdődött M. Renate nővér életében, ahol minden erejét és szeretetét a rászorulók megsegítésére fordította. Nagyvárad és környékének hátrányos helyzetű lakosai számára mérhetetlen segítséget nyújtott, számos támogatót szerzett Németországból, akik anyagi forrásokkal és más módokon járultak hozzá az itteni szükségek enyhítéséhez.
Az általa vezetett nagyváradi központ közel húsz évig működött. Munkásságát mindig közvetlen, segítőkész, és emberséges hozzáállás jellemezte. Rengeteg bizalmat és biztos támaszt nyújtott azoknak, akik hozzá fordultak, legyen szó szegényekről, árvákról vagy mozgáskorlátozott gyermekekről.
2019-ben, erejének megfogyatkozása miatt, M. Renate nővér visszavonult Romániából, 26 évnyi szolgálat után. Búcsúztatásán Böcskei László római katolikus megyéspüspök így emlékezett meg róla: „Nap mint nap megélte hivatását, Nardini rendalapító nyomdokain haladva, csendben és következetesen segítette a rászorulókat. Az ő gondoskodása bizalmat és biztonságot adott mindenkinek, akikkel kapcsolatba került. Az ő életpéldáján keresztül ismerhették meg Isten szeretetét.”
Visszatérve a mallersdorfi anyaházba, még két éven át segédkezett, majd elfogadta a gondoskodást a kolostor védett osztályán. Nyugodtan, testvérei imájával kísérve távozott az Úrhoz 2024. szeptember 17-én, életének 82. évében.
M. Renate nővér életét az önzetlen szolgálat és a rászorulók iránti szeretet határozta meg. Munkássága során számtalan gyermeken, szegényen és hátrányos helyzetű emberen segített Romániában, különösen Nagyváradon és Székelyföldön, ahol az emberek hosszú éveken át élvezhették áldozatos munkájának gyümölcseit.
