Maria Anzbach jótevője

Az utazás első állomása vasárnap, egy tüneményes, erdőséggel körülölelt vidéki településre, az Alsó-ausztriai Maria Anzbach városkába vezetett minket, ahol Mag. Peter Zidar állandó diakónus és felesége, Elisabeth immár három évtizede szerveznek gyűjtő-akciókat a rászorulók megsegítésére. Nevük, szinte fogalomként él a helyi közösségben. De nemcsak a helyiek, hanem a környező települések lakói is hozzájuk visznek mindent, amit el szeretnének adományozni, legyen szó gyógyászati eszközökről, háztartási berendezésekről, bútorokról, ruhákról stb., melyeket a házaspár összegyűjt és Peter a saját autóján szállítja el őket Nagyváradra, heti rendszerességgel. Emellett pedig önkéntes csoportokat szervez és folyamatosan kapcsolatokat alakít ki a Caritas támogatására. A látogatás során betekinthettünk improvizált, de katonás precizitással rendben tartott gyűjtő-raktárába, amelyet egy garázsból alakított ki. Bepillantást nyerve mindennapi életükbe, nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a jótékonysági tevékenység megszervezése mekkora háttérmunkával jár.

Vegyeskereskedés a rászorulóknak

Október 16-án, hétfőn Amstetten városában megismerkedtünk Cornelia nővér sajátos munkájával, aki évek óta kenyérkockákkal és prézlivel látja el a Caritas Catolica szegénykonyháját. A ferences apáca egy jótékonysági vegyesboltban dolgozik önkéntesként, ahol egy élelmiszerbank-szerű rendszerben a kisjövedelműek vásárolhatnak rövid szavatossági idejű termékeket, az eredeti eladási ár töredékéért.

A SooGut nevű vállalkozásban, mely regionális hálózattá nőtte ki magát, az amstetteni központ igazgatónője, Selcan Ates vezetett körbe minket. Mint elmondta, az előző napi pékárút gyűjtik be a helyi pékségektől, egy napig árulják saját rendszerükben fillérekért, és ami még ezután is megmarad, azt a közeli falvak állattenyésztőinek adományozzák állateledel gyanánt, hogy lehetőleg semmi ne vesszen kárba. Hasonló módon gyűjtik be a nagy bevásárló-központoktól a gyorslejáratú, vagy alig lejárt termékeket és szigorú ellenőrzés mellett árusítják, ameddig lehetséges és ameddig az egészségügyi előírások megengedik. A csokoládét és édességféléket például a lejárást követően egy egész hónapig is a polcon tarthatják, a tejtermékeket viszont legfeljebb egy napig, és úgy, hogy folyamatosan ellenőrzik a minőségét. A leghosszabb árusítási ideje a fagyasztott termékeknek van, amiket a szavatossági idő lejártát követően akár egy teljes évig eladásra kínálhatnak. Az ilyen termékek eladási ára egyötöde vagy akár egytizede is lehet az eredeti árnak. Mint a kétgyermekes családanya Selcan Ates elmondta, a jótékonysági vegyesbolt óriási segítséget jelent a rászorulóknak, és kizárólag olyan személyek vásárolhatnak ott, akiknek jövedelemigazolás alapján tagági kártyát bocsátanak ki, vagyis ellenőrzötten rászorulók.

Százéves egyházi tanintézet Amstetten városában

Később találkoztunk az Amstetteni Ferences Apácák vezetőjével, Irene nővérrel is. Az általa irányított rend tagjai iskolát és óvónőképzőt működtetnek közösen egy alapítvánnyal. A tanintézmény idén lesz 100 éves. Óvodától érettségiig járhatnak oda a gyerekek. Központjukban tizenegy apáca él és dolgozik, legtöbbjük nyugdíjas mégis minden nap önkénteskednek és sokrétű jótékonysági gyűjtést szerveznek. Inkluzíve a nagyváradi Caritas Catolica számára is küldenek tisztálkodási szereket, pelenkákat stb. Az emberek már ismerik őket, egész évben folyamatosan hordják rendházukba az adományokat, de olykor célzottan, nyilvános gyűjtéseket is szerveznek.

A gyermekek karácsonyi jótevői

A hétfői nap folyamán több régi barátunkkal és jótevőnkkel is sikerült találkoznunk. Többek közt azzal a Werner Scholz-al aki 1990-től kezdve évtizedekig nyújtott támogatást a nagyváradi egyházmegyének a St. Pölten-i Caritas igazgatójaként. Vele ebédeltünk, nosztalgiáztunk, közösen Martin Distelbergerrel, és a Wieselburg-i plebániai csoport tagjaival, akik a karácsonyi cipősdoboz akciót koordinálják mind a mai napig és egyéb adományokkal is támogatnak. Tevékenységünknek köszönhetően évente közel ezer gyermeknek tudunk mosolyt csalni az arcára a téli ünnephez kötődve.

A találkozót egy rövid, de annál kellemesebb teadélután követte a Renner házaspár társaságában. Helene a Pöchlarn-i nőszövetség volt vezetője, aki szintén karácsonyi akciók szervezéséből vállalt oroszlánrészt. Emellett minden évszakban szerveznek egy ötnapos gyűjtést és az adományokat partnereikhez szállítják.

Új horizontok a Tulln-i plébánián

Este a Tulln-i St. Severin templom plébániai közösségével találkoztunk, amely a fugyivásárhelyi otthoni beteggondozói központunk működésének fő támogatója és régi partnerünk. Már többször is elutaztak Nagyváradra, hogy személyesen látogassák meg az általunk gondozott betegeket. Jelen találkozásunk alkalmával ugyanakkor volt alkalmunk megismerni az egyházközség új plébánosát, a nigériai származású Pius Obioma Nwagwu atyát, akivel új együttműködési lehetőségekről is tárgyaltunk. A találkozón részt vett régi kedves barátunk Anton Schwinner nyugalmazott plébános is, aki még mindig aktívan segíti a közösség működését.

Betegek és idősek fehérruhás gondozói

Másnap, kedden indultunk útnak a németországi Augsburgba, ahol meglátogattuk a helyi Vincés nővéreket, akik időseket segítő központot működtetnek. Évtizedeken át élelemmel, ruhával, egészségügyi eszközökkel támogatták a nagyváradi Caritas Catolica ellátottjait. Egy kellemes közösen elköltött ebéd keretében elevenítettük fel a régi emlékeket és beszéltünk a jelen kor kihívásairól Ingrid, Monika és Adelina nővérrel, valamint lelkes, csupaszív csapatukkal, akik értékteremtő tevékenységet végeznek, nemcsak saját egyházközségükben, hanem támogatások által, Kelet-Európában is.

Villingen-Schwenningen önkéntesei

Újabb néhányszáz kilométer megtétele után szerdán meglátogattuk egyik kiemelt támogatónk, a Freundeskreis Villingen-Schwenningen szervezet raktárát, ahol egy tucatnyi önkéntes szerzi be, válogatja szét és készíti elő szállítmányozásra a Kelet-Európába szánt tárgyi adományokat. Használt ruhákat, bútorokat és háztartási felszereléseket küldenek rendszeresen a váradi Caritasnak is. Boldogsággal töltött el újra találkozni a szervezet alapítójával, Irmgard Rösch asszonnyal, ezzel a csupaszív de mégis szikár és vasakaratú idős hölggyel, aki 89-ik életévében még mindig lelkesen és sziklaszilárd kézzel szervezi a munkát, és akivel nem csak nosztalgiáztunk, hanem a jövőbeli folytatásról is beszéltünk.

Vendéglátás szívvel lélekkel

Szerdán este a németországi Altötting városába érkezve megtapasztalhattuk a helyi Caritas által működtetett St. Elisabeth Haus vezetőjének, Christian Randl igazgatónak mérhetetlen vendégszeretetét – egy olyan emberét, akinek a szakma a kisujjában van. Christian egész életét a szeretetszolgálatra tette fel, és teljesen újszerű víziója van arról, hogy tulajdonképpen mit is kell képviselnie a Caritasnak a jelen korban. Meglátásában a Caritasnak nemcsak a nyomorral, balsorssal, betegséggel való foglalkozásról kell szólnia, hanem ezen túlmutatóan az örömről és közösségépítésről is. Ezt valósítja meg csapatával nap mint nap, amikor fogyatékkal élő és mozgássérült felnőttek részére biztosít üdülési és kirándulási lehetőséget, valamint jótékonysági koncerteket, színvonalas önkéntes-alapú fellépő művészekkel. Ennek a tevékenységnek a szellemiségét tapasztalhattuk meg egy családias hangulatú vacsora és az azt kísérő örömzenélés keretében.

Szent Konrád cellájában

A csütörtöki nap egy különleges élménnyel indult: az altöttingi zarándokhely óvárosi központjának meglátogatása után a váradi delegáció vezetője, Rajna József főigazgató abban a szerzetesi cellában mutatott be újra szentmisét, ahol Parzhami Szent Konrád élt és szenderült örök nyugalomra. Puritán szobájában 4-5 személyt befogadni képes miniatűr kápolnát rendeztek be. Felemelő érzés volt az altöttingi partnerekkel részt venni a meghitt szertartáson.

A Caritas-család ereje

A délután folyamán a helyi Kreis-Caritasverband Altötting szervezet képviselőivel, Josef Schropp ügyvezető igazgatóval és Petra Genz elnökségi taggal folytattak megbeszélést a váradi Caritas Catolica küldöttei. Mint Josef Schropp hangsúlyozta, a segélyezésben igyekeznek áthelyezni a hangsúlyt a használt-ruha szállítmányokról, mivel ezeknek a szabályozása szigorodott, és a textilek Kelet-Európába való exportálása nem fenntartható sem környezetvédelmi sem gazdasági szempontból. Ehelyett inkább célirányosan próbálnak gyűjteni, kevesebb szállítmánnyal, de reményeik szerint hatékonyan tudnak segíteni – ennek megfelelően a nagyváradi Caritas szervezetet is további támogatásukról biztosították.

Az altöttingi találkozó és a teljes egyhetes körutazás tökéletes betetőzése volt az ünnepi vacsora, amelyet a nagyváradiak tiszteletére szerveztek, s amelyen részt vett a helyi Caritas szervezet nagy családjának szinte minden tagja. Együttlétünk során megtapasztalhattuk milyen erő is rejlik ebben a közösségben, amelyet a jótékonyság és a segítő szándék köt össze, túlmutatva országhatárokon és kultúrákon.