A doktornő hangsúlyozta: a hozzátartozók részéről az elfogadás az első lépés. A demenciával élő személy megváltozott – és csak akkor tudunk vele együttműködni, ha ezt megértjük. Fontos tudni azt is, hogy az agresszió nem a demencia legfontosabb tünete, sőt, a társadalmi átlaghoz képest ritkábban fordul elő.
Kiemelte, hogy az agresszív viselkedés mögött gyakran rejtett okok húzódnak: fájdalom, testi tünetek, szorongás, vagy akár a gondozó saját érzelmei és türelmetlensége, amit a beteg visszatükröz. Ezért fontos az önreflexió és a nyugalom fenntartása is a gondozó részéről.
Minden eset más – nincs két egyforma demenciával élő személy –, ezért érzékenyen és türelmesen kell keresnünk, kinél mi működik. Elhangzott egy szép példa is: egy gondozónő az idősek otthonában minden este megölelte és jó éjszakát kívánt a lakóknak. Még az egyébként nyugtalan vagy agresszív betegek is megnyugodtak mellette – ez is mutatja, milyen sokat számít az emberi jelenlét és a szeretetteljes gesztusok.
A doktornő arra is felhívta a figyelmet, hogy a demenciával élők gyakran többféle betegségben szenvednek egyszerre, így a pszichiátriai kezelések hatásait mindig összefüggéseiben kell vizsgálni. Fontos, hogy legyen egy megbízható háziorvos vagy szakorvos, aki partnerként tudja segíteni a családot, és hogy az érintett maga is együttműködjön a kezelésekben.
Végül, de nem utolsósorban: a gondozó is fontos. Keresnünk kell, mi segít átlendülni a nehézségeken, mi nyújt kapaszkodót, mi tölt vissza, mert csak akkor tudunk jól segíteni másoknak, ha közben mi is vigyázunk magunkra.
Köszönjük, hogy ismét együtt gondolkodhattunk, kérdezhettünk, és tanulhattunk egymástól – tabuk nélkül, emberséggel.
